A szokottnál sokkal kevesebben vettek részt a foglalkozáson, sajnos a felsősök elmaradtak, a fogadtatás, a hangulat viszont ugyanaz a szeretettel, örömmel teli volt, mint ezelőtt mindig.
Témaként az előttünk álló novemberi jeles napok szolgáltak, bővebben Szent Márton és Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe.
Ezúttal a tízóraival kezdtünk, mert éppen teáztak a gyerekek, én pedig csokis mézes kekszet kínáltam nekik hozzá. A magam sütötte kis kenyérkéket elvitelre szántam, de amint kitettem az asztalra, nem tudtak neki ellenállni a lurkók. Jutott belőle otthonra is a kis libamájpástétomokkal együtt.
Az aranylúd című magyar népmese hallgatása közben színezésre volt lehetőség, majd Szent Márton életútját, a hozzá kapcsolódó legendát és szokásokat ismertettem. Több libás dal eléneklése, megtanulása után lámpást készítettünk. A szólások, közmondások, Márton-napi időjóslások magyarázata sem maradt el, és jókat derültünk a nyelvtörő gyakorlása közben.
Szent Erzsébet legismertebb története kapcsán beszélgettünk arról, hogyan segíthetünk másokon. Azt hiszem, a mai napon mindannyian teljesítettük a feladatot, amit ő olyan fontosnak tartott: “Nekünk az a dolgunk, hogy vidámmá tegyük az embereket!”
Vasárnapi Iskola Alapítvány 