Vasárnapi Iskola Alapítvány

Ha egyszer nem lesz többé iskolánk,
– Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, –
Ha nem lesz tanterem,
Hol a tanító nyíló ajakán
Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód
Oktatni gyermekünk az ősi szóra,
Ha minden jussunkból kivettetünk:
Egy Iskola lesz egész életünk,
S mindenki mindenkinek tanítója.

Reményik Sándor

A Vasárnapi Iskola szórványmentő munkájáról

A Vasárnapi Iskola mozgalmat Benkei Ildikó a Kossuth Rádió szerkesztő-riportere indította el, azt felismerve, hogy a szórvány magyarság körében nagy szükség van a pedagógusok munkájának segítésére hétvégi foglalkozások keretében. A határon túli magyar gyerekek napjaik nagy részét nem anyanyelvi környezetben töltik, ez óhatatlanul anyanyelvi ismereteik megkopásához vezet. A mozgalom immár intézményesített formában Vasárnapi Iskola Alapítványként működik tovább a Partiumban, a Felvidéken, valamint néhány éve Kárpátalján és alkalmanként, inkább konzultáció formájában a Délvidéken is.

A határ közeli belső-magyarországi településekről havonta egy szombaton, és ha igény van rá akkor vasárnap is, önkéntes anyaországi pedagógusok utaznak, mindig ugyanarra a szórvány településre foglakozást tartani. Szándékosan nem használom a tanítás szót, ugyanis ezek a foglalkozások nem az iskolákban megszokott módon zajlanak. Minden alkalommal igyekszünk a gyerekek magyar irodalmi, történelmi ismereteit bővíteni, beszélgetünk az aktuális nemzeti és egyházi ünnepeinkről, néphagyományainkról. Természetesen mindezt játékos, kötetlen formában, kooperatív módon, hogy így is kedvet csináljunk a gyerekeknek a vasárnapi iskolában való részvételhez. A foglalkozások alatt figyelünk arra, hogy a gyerekek használják a magyar nyelvet, olvassanak, írjanak, beszéljenek magyarul. A délután további részében éneket, néptáncot tanítunk, kreatív, kézműves foglalkozásokat tartunk. A kisebbeknek magyar népmeséket, mondákat olvasunk, amiket aztán lerajzolhatnak. A nagyobbakkal hajtogatunk, ragasztunk, de igen népszerű program a gyöngyfűzés, íjászkodás, korongozás is. Igyekszünk mindig valamilyen az adott évszaknak, ünnepnek megfelelő kreatív ötlettel előállni, és olyan kis apróságokat készíteni, amit haza tudnak vinni a gyerekek. Ezen kívül egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk a helyi lelkészekkel, szülőkkel és pedagógusokkal karöltve, hogy a szórványban élő gyermekek számára minőségi időtöltést biztosítsunk, segítsünk a közösségépítésben, ezáltal is erősítve a helyi közösséghez tartozást, a szülőföldön maradást.

Alkalmanként változó létszámban, de nagyon lelkesen és érdeklődve várnak bennünket a gyerekek, akik általában öt éves kortól tizennégy éves korig vannak jelen a foglalkozásokon. Nagyon örülünk annak, hogy az idősebb testvérrel rendszeresen jönnek a kisebbek, sőt az utóbbi időben a középiskolás, egyetemista volt tanítványaink is sokszor visszajönnek segíteni.

Azt tapasztaljuk, hogy ezek az alkalmak a gyermekeknek és a szülőknek is fontosak, örömmel fogadnak bennünket. Egyre szorosabb kapcsolatok, barátságok születnek, gyakran és szeretettel vesszünk részt egymás településeinek különböző rendezvényein is, így építve hidat határokon átívelve egymás felé.

A szórványmentő munkánk elismeréseként, 2015-ben a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Vasárnapi Iskola Alapítvány Önkéntes Szórványszolgálata Magyar Örökség Díjban részesült, s ezzel bekerült a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumába. Benkei Ildikó 2016-ban a Magyar Kultúra Lovagja címet kapott, 2019-ben pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült az anyaországi pedagógusok határon túli településekre való kiutazásának szervezéséért, valamint a határon túl élő magyar közösségek érdekében végzett több évtizedes munkájáért.

Pál apostol rómaiakhoz írott levelének 15. részének 1. versében ezt írja: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” Az önkéntes munkát végző pedagógus kollégáimmal minden alkalommal átéljük, hogy hitben, kitartásban, megmaradásban ismét tanultunk, többek lettünk, növekedtünk. Ugyanakkor látjuk, hogy talán a rendszeres jelenlétünknek köszönhetően is, megerősödnek a helyi közösségek, büszkén, bátran merik vállalni a magyarságukat, az általános iskola elvégzése után pedig egyre több diák tanul tovább magyar nyelvű középiskolába. Így egymást támogatva, segítve tudunk megmaradni magyarnak mindannyian ott, ahova Isten teremtett bennünket.