Címke: Tenke

Tenke (románul Tinca) község Romániában, Bihar megyében. Nagyváradtól 40 km-re délre, a magyar határ közelében, a Fekete-Körös mellett található.

A Kossuth szobor története

1899. november 5-én, harmadikként Erdélyben, de jóval hamarabb, mint a szomszédos Szalontán, mellszobrot állítanak a “nemzet atyjának”. A bronzból készült mellszobor, amely Kossuth idősebb arckifejezését ábrázolta 72 cm magas volt, és egy 225 cm magas, 54 cm széles, felül 39 cm-re keskenyülő, tiroli márványból készült talapzatra helyezték a református leányiskola melletti parkban. Készítői Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla, budapesti szobrászok.

Fábián József, tenkei tanár, ádáz kitartással gyűjtögette a történelmi adatokat Tenkéről írott monográfiájához. Dicséretes kutatómunkájának köszönhetően ma már azt is tudjuk, hová menekítette, ásta el az a maroknyi önfeláldozó magyar 1919-ben a Kossuth-szobrot. Kellő időben került le talapzatáról, ugyanis az újonnan odakerült román hatalom a szobor eltüntetésére készült éppen. Helyére a román hatalom I.C. Brătianu szobrát állíttatta, melyet azonban 1944 szeptemberében a magyar katonák távolítottak el, állítólag a Kossuth-szoborral azonos sorsra juttatva – elásták… Fontos tanulmány Tenke illetve a környező magyar-részben elpusztult-települések történetének a jobb megismeréséhez Fodor Ferenc “Az elnemsodort falu”című írása.

Református lelkészei

Bernáth Lajos
Czapfalvy József
Vass Zoltán
Berke Sándor

Lakossága

1839-ben a tenkeiek 13,2 százaléka katolikus, 82,3 százaléka református, 4,3 százaléka görögkeleti. 1930-ban, az első nagy “érvágás” után az arányok a következők voltak: 26,4 százalék katolikus, 46,5 százalék református (összesen 2801 magyar); 18 százalék ortodox (687 személy), 1,2 százalék görög katolikus (48 személy) és 5,2 százalék zsidó (201 személy).

Tenke lakosainak száma kb. 5 500, akik közül kb. 65% román, 20% roma és 15% magyar nemzetiségű. A falu a 20. század elején még csaknem teljesen magyar lakosságú volt, de a század második felétől kezdve a magyarok nagyobb része elvándorolt (főleg Magyarországra), és a helyükbe mintegy 30 környező településről románok költöztek. Rajtuk kívül a falu melletti cigánytelepre az utóbbi évtizedekben több mint ezer roma is települt. Vallási megoszlás szerint a falu lakói az ortodox, református és katolikus felekezethez tartoznak.

Látnivalók

Természettudományi kiállítás. A református parókia egyik épületében található tenkei temészettudományi kiállítás az 1950-es években létesült. A múzeum magyarul és románul feliratozott tárlói a Fekete-Körös vidékének különböző élőhelyeit mutatják be, bennük kitömött állatok és a környezetük, pl. föld alatti járataik, ritka ásványok, halak, pl. egy kétméteres harcsa, számos madárfaj. Egy jó állapotú barlangimedve-koponya és több óriási mamutfog is ki van állítva, amelyeket a falu közelében találtak. A tenkei Természettudományi Múzeum létrejötte id. Csák Kálmánnak és önfeláldozó munkájának köszönhető.

Gyógyfürdő és gyógyvíz-forrás. A település nagy kincse a gyógyvize, saját gyógyfürdője is van. A négyféle, számos betegséget gyógyító termálvízért az egész környékről sokan járnak ide, hogy ásványvízként fogyasszák.

Híres emberek

Beöthy István (Tenke, 1882. július 20. – Székesfehérvár, 1979. október 4.) katolikus pap
Iosif Cova (Tenke, 1912. június 24. – ): grafikus
Dénes László (Tenke, 1959. szeptember 28.) költő, újságíró
Faragó Sándor (Fischer Sándor, Tenke, 1919 július 26. -) színész
Fodor Ferenc (Tenke, 1887. március 5. – Budapest, 1962. május 23.) földrajztudós, történész
Kákay Szabó György (Tenke, 1903. január 31. – Budapest, 1964. január 26.) festő
ifj. Berke Sándor és Krisztina fiatal házaspár;

A munkacsoport tagjai:

László Angelika

 Magyart, történelmet, hon- és népismeretet tanítok a békéscsabai Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Három éve kezdtük el Békéscsabán szervezni a Jankay Missziót két kollegámmal, Prekop Jánossal és Ugrai Gáborral. Csapatunkban és vagyok a „közlegény”. A munkánk célja valójában az, hogy megismerjünk a határon túli magyarjaink életét, és segítsük őket azzal, ami tőlünk telik. Valójában tanítással és a magyar nyelv gyakorlásával tudunk leginkább segítséget adni, hiszen Tenkén, ahova járunk, erre van a legnagyobb szükség.

Kézműves foglalkozásokkal, filmvetítésekkel és játékos tantárgyi feladatokkal szoktunk készülni. Természetesen sokat tanulunk a partiumi gyerekektől mi is.

Számomra nagy megtiszteltetés, hogy elfogadnak az ottani gyerekek, és minden alkalommal visszavárnak minket.

Prekop János

1954-ben születtem Békéscsabán. Felsőfokú tanulmányaimat Egerben kezdtem, majd Szegeden szereztem diplomát földrajz-rajz szakon, később a médiaszakot is elvégeztem.

Azóta a békéscsabai Jankay Általános Iskola tanára vagyok, illetve a helyi Tanítóképző Főiskola Művészeti tanszékének kerámia műhelyét vezettem vendégtanárként. Mindig szerettem rajzolni, festeni, de az önálló alkotói munkát csak a főiskolán tanult akadémikus ismeretek után vállaltam. Leginkább az imresszionisták vannak rám hatással, tetszik festői hitvallásuk.

Hosszú időn keresztül a kerámiakultúrát gyakoroltam, majd ezzel párhuzamosan a festészettel is foglalkoztam. Alkotásaimat döntő mértékben közös kiállításokon mutattam be kortárs művészekkel. Más népek megismerése segít a látásmód kialakításában.

32 országban jártam tanulmányúton. Fontosabbak: Albánia, Bahamák, Chile, Ciprus, E. A. Emirátusok, Egyesült Királyság, India, Jordánia, Kenya, Kuba, Marokkó, Moldávia, Omán, Tanzánia, Törökország, USA, Zanzibár.

Festményeimen a természet a központi téma, míg az agyag kifogyhatatlan témákat és formákat hordoz, így ez marad a szerelmem…

Ugrai Gábor

1972-ben születtem Békéscsabán, nagyon szeretem a városomat, ide köt minden. Itt végeztem az iskoláimat is (általános, gimnázium, tanítóképző), csak egy rövid ideig „szakadtam” el, amikor is Szegeden jártam a főiskola tanárképző szakára történelemből.

Most abban az iskolában tanítok, ahova diákként magam is jártam, kollégám közül nem egy tanított is (Prekop János is). Jelenleg történelmet tanítok, osztályfőnök vagyok hatodikban és koordinálom a városi történelemtanárokat. Két éve megházasodtam, feleségem Zsófi is volt már velünk tanítani Tenkén.

Nagyon örülök, hogy belekerültem a Vasárnapi Iskola csapatába, új barátokat talál itt az ember a határ mindkét oldalán; nagyon sokat tanulok én is a gyerekektől (Kisnyégerfalván például azt, hogy nem kell félni a tehéntől…).

Gombkötő Erzsébet

Túrócziné Eszes Mária

Beszámolók:

Kedves Ildikó!

Voltunk tanítani szombaton, március 29-én Tenkén egy kolleganőmmel. Ott derült ki, hogy a gyerekeknek aznap iskola volt, de ketten a felsősök közül eljöttek, mert hallották a hírt, hogy lehet angolt gyakorolni: a kolleganőm ugyanis angoltanár.
Én addig az idősekkel Békéscsabáról beszélgettem, mutattam nekik képeket a városról. Nagyon tetszett nekik, csak azt sajnálták, hogy nem vittem nekik csabai kolbászt és finom Csabagyöngye bort… Ígéretet tettem arra, hogy legközelebb bepótolom a hiányosságokat!
Ebédidőben sikerült feljutnunk a templomtoronyba, csodálatos panorámát láttunk, sőt a hófödte hegyekben is gyönyörködhettünk.
Délután a kicsiknek mutattam be a városomat. „Reklámértéke” is volt a dolognak: szeretnénk, ha május 31-én minél többen el tudnának jönni hozzánk Békéscsabára. Van olyan kisgyerek, aki már számolja, hogy mennyit kell addig aludnia…
Legközelebb a 2. Számú Iskolából mennek Böbéék; Angelika és én május 9-én (pénteken) megyünk legközelebb, akkor a felnőtt művelődési körben tartunk előadást.
Küldök képeket is.

Szép napot! Gábor

Kedves Ildikó!

Jó hírekről tudok beszámolni Neked! Voltam Orosházán a helyi pedagógusok nyugdíjas klubjában (feleségem nagybátyja a vezetőjük), ahol bemutattam nekik a Vasárnapi Iskola mozgalmat.

Beszámoltam a munkánkról, mikor járunk ki, mit tanítunk a kinti magyaroknak. Nagyon érdekelte a társaságot a dolog, olyannyira, hogy gyűjtést szerveznek a határon túli iskolák számára: iskolai dolgokat szednek össze, tankönyveket, üres füzeteket, ceruzákat stb.

Sokan jelentkeztek arra is, hogy kijönnének velünk Tenkére és bekapcsolódnának a munkánkba.

Arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne, ha a tenkei nyugdíjas otthonba (ahova eddig mi jártunk), a következő évtől orosházi nyugdíjasok járnának ki. Beszélgetnének a „kortársakkal”, filmeket, útibeszámolókat néznének meg.

Megbeszélem mindezt Berke Sándorral, a tenkei tiszteletes úrral, de szerintem nincs akadálya a dolognak.

Riportot is adtam a GyopárTv-nek, ha felkerül az internetre, elküldöm a címet.

Janival készülünk további békéscsabai intézményeket bevonni a Vasárnapi Iskola mozgalomba; két hét múlva pedig a Csaba Tv-ben ismertetjük az eddigi munkánkat.

Mindenkinek nagyon tetszik a honlap! Gábor

Kedves Ildikó!

Nagyon jól sikerült a tenkei művelődési körben tartott előadásunk! Angelika és én voltunk kint péntek délután, nagy szeretettel fogadtak minket, részt vettünk a pünkösdi áhitaton, majd mi következtünk. Jómagam március 15-ről tartottam előadást; a történelem szakkörömmel bejártuk a helyszíneket, erről és a korabeli eseményekről vetítettem a jelenlévőknek.
Angelika pedig a magyar nemzeti jelképekről tartott igen érdekes előadást. 
Berke Sándor meghirdette a megyei újságban a programot, ennek is köszönhető, hogy kb. 30-an voltak. 

Ugrai Gábor

Kedves Ildikó!

Tegnap voltam Tenkén tanítani Gombkötő Erzsivel. Vittünk az iskolánkból könyveket, diafilmeket, lemezeket és sikerült szereznünk hat számítógépet is. Sándorék nagyon örültek mindennek! A nagyokkal a magyar nemzet ünnepeiről beszélgettünk, a nyugdíjasoknak a Meseautó című régi Kabos Gyula filmet vetítettem (a nénik énekelték a címadó dalt, egy bácsi pedig azt mondta, hogy legutóbb 40 éve látta ezt a filmet. A kicsiknek vittem fényképeket, ezeket ők készítették még az előző alkalommal; velük Magyarországról néztünk képeket. 
Sándor éppen aznap jött haza Kárpátaljáról, de még tudtam beszélni vele. Sikerült megszereznek neki Az elnemsodort falu című könyv 1942-es kiadását. Ez a könyv Tenke és Bélfenyér történelmét mutatja be.
Legközelebb Sándor és kedves felesége jön hozzánk november 22-én, amikor is iskolánk az 50 éves évfordulóját ünnepli.
Erzsike a könyvtárt rendezgette, küldök képet a könyvtárról és az egyre szebb Művelődési Központról is. Ezeket egy fotós készítette Tenkén, aki a gyerekeknek a fényképezésről mesélt.

Szép napot! Gábor