Vasárnapi Iskola Alapítvány

---

Támogatók

• Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
• Győrffy István Táj- és Népismereti Otthon – Várasfenes
• Gömöry Árpád
• Jámbor László
• Vura család

---

Önkénteseink

• Arató Lajos
• Bajiné Takács Margit
• Balogh Péter
• Barta Attila Imréné
• Barta Erzsébet
• Buzássy Béla
• Buzássy Béláné
• Czapári Erika
• Czina Józsefné
• Dancsó Géza
• Daróczi Ilona
• Dobos Lászlóné
• Farrné Kovács Mónika
• Gajdács Tiborné
• Gáll Sándorné
• Gellén Enikő
• Hegyesiné Lázár Edit
• Horváth Zsuzsa
• Katonka Máté
• Kecskeméti Anna
• Kelemenné Jámbor Gabriella
• Keresztes József
• Kis Andrea
• Kisné Kiss Katalin
• Kiss Zoltán
• Kissné Jánosi Judit
• Kovács András
• Kovácsné Szatyin Ildikó
• Lázár Enikő
• Lőrinczy Tünde
• Makranczi Sándor
• Makranczi Sándorné
• Molnár Ildikó
• Molnár Józsefné
• Molnárné Győri Erika
• Nagy Éva
• Nagy Jánosné
• Obuchné Patonai Beáta
• Ötvös-Varga Krisztina
• Petőné Papp Margit
• Pintér Ádám
• Prekop János
• Pusztainé Istenes Virág
• Rácz László
• Rácz Lászlóné
• Rózáné Madarász Klára
• Sándor Gézáné Tóth Adél
• Selmeczi Edit
• Seresné Kovács Marianna
• Sija Éva
• Szabados-Jámbor Zsuzsanna
• Szabóné Zsoldos Valéria
• Szalma Ferencné
• Szathmári Lajosné
• Szeleczki Erzsébet
• Szeverényi Réka
• Szeverényiné Sebők Judit
• Tagyiné Galajda Katalin
• Teremy Anna
• Tóth Istvánné
• Türk Margit
• Türke Jánosné
• Vargáné Herman Anna

Önkénteseink voltak:

• Bakosné Kovács Krisztina
• Bányai Csabáné
• Bencze Éva
• Bíróné Varga Tünde
• Bojtos Gábor
• Bolgovics Andrásné Edit
• Czipa Mihályné Szabó Mária
• Dobos Csenge
• Dobrossy Éva
• Dömény Krisztián
• Ferencziné Hajdú Mónika
• Filkus Jánosné
• Földvári Márta
• Földváriné Simon Ilona
• Galambos István
• Galambosné Ivacska Hajnalka
• Gémné Balla Mária
• Gönczi Edit
• Greskó Istvánné
• Hájer Istvánné Zsuzsa
• Hajnal József
• Hamarné Hangrád Éva
• Hegedűs Sándorné
• Horváth Zsófia Terézia
• Hrabovszki Márta
• Hutzler Vilmos
• Jäger Éva
• Juhász József
• Kaszás Mária
• Kecskésné Herczeg Kata
• Kovács Ilona
• Kursinszky Viola
• Láda Valéria
• László Angelika
• László Zsuzsanna
• Lenhardt Erika
• Losonczi Léna
• Mándyné Barkaszi Boglárka
• Manyi Margit
• Medovarszki Jusztina
• Mészáros Ilona
• Miletics Lászlóné
• Nagrand Edit
• Nagy Mariann
• Oláh Jánosné
• Pallagi Györgyné
• Pallos Mária
• Poszt Zsófia
• Sipos Ferencné Ágnes
• Szabó Edit
• Szabóné Barabás Ágnes
• Szabóné Márkus Szilvia
• Szajkó Gáborné
• Szász Andrea
• Szávó Katalin
• Takácsné Csikós Anikó
• Tomka Márta
• Tóth Balázsné
• Tóth Bertalanné Ildikó
• Tóth Mária
• Tóth Vilma
• Tömöri Ilona
• Törő Béláné
• Törökné Szabó Éva
• Trestyán Emil
• Türke Beáta
• Ugrai Gábor
• Vágnerné Sebestyén Éva
• Venyigéné Vad Ildikó
• Vicsainé Kabók Ilona
• Zombori Anita

Kegyelettel őrizzük emléküket:

• Turócziné Eszes Mária
• Tóth Balázs

---

Csoportbemutatások

Püspökladány

Több mint tíz évvel ezelőtt (2008) egy szombati napon érkeztünk meg a biharfélegyházi református parókiára: Jámborné Benkei Ildikó, a Vasárnapi Iskola Alapítvány alapítója és én, Petőné Papp Margit intézményvezető.

Tiszteletes úr és felesége nagy örömmel fogadott bennünket, hiszen számukra a szeretet és megbecsülés – amivel a határon túlról érkezetteket fogadják – természetes dolog. Elmondtuk, hogy célunk: a határon túl élő gyermekek segítése, magyarságuk megőrzése, a baráti kapcsolatok kiépítése. A programhoz később három kolléga csatlakozott: Daróczi Ilona, Kissné Jánosi Judit és Ötvös-Varga Krisztina.

Püspökladány és Biharfélegyháza közel száz kilométeres távolsága nem számít soknak, ezért általában négy-öt hetente szombatonként mentünk a gyerekekhez. A település megközelítőleg 1300 lakost számlál, de örömmel tapasztalhattuk, hogy a foglalkozásokon sok, gyakran 30-nál is több gyerek vett részt. Tiszteletes úr felesége – aki tanítónő – minden alkalommal megjelent, segítette munkánkat. Jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni a faluban élőkkel. Polgármester úr is szívesen küldte gyermekeit a kézműves és kulturális foglalkozásokra, illetve a nyári táborba. Csendes, összetartó közösség él Biharfélegyházán, itt az iskola, óvoda mellett a református egyház által fenntartott teleház az a közösségi tér, mely a gyermekeknek kiváló hely a találkozásra. Mivel mind a négyen pedagógusok vagyunk, a gyakorlatban megtapasztaltuk, hogyan kell a gyermekekkel úgy foglalkozni, hogy az élményeken túl a tudásuk is gyarapodjon. Hisszük, hogy a jövőben tovább erősödik ez a „barátság”:

Valljuk a szerzőhöz hasonlóan: „Magyarnak lenni annyi, mint eggyé válni egy soha, sehol, semmilyen körülmények között nem kitéphető, nem megtagadható, nem másolható és semmilyen más népcsoportban nem létező túlélő vággyal, tehetséggel és öntudattal.” (Kocsor Zsolt)

Békéscsaba

Csapatunk, amely főként a Békéscsabai Kazinczy Ferenc Általános Iskola pedagógusaiból áll, a Vasárnapi Iskola Alapítvány megalakulása óta végzi gyermekszerető munkáját. Nagyszalontára, Böjte Csaba gyermekotthonába járunk, ahol több mint 100 gyerek vár ránk. (Az utóbbi években létszámuk kb. 70 főre apadt.) Minden év júniusában tábort szervezünk Nekik, amelyen Csaba testvér más gyermekotthonainak lakói is részt vesznek. A mellékelt táblázatban látható a foglalkozásokat vezető kollégák névsora és tevékenykedtetésük köre.

A tizenegynéhány év alatt összecsiszolódtunk, életünk fontos részévé váltak ezek a gyerekek, elmondhatatlanul gazdagok vagyunk. Szeretet alapú munkánk másik része, irodalmi műsorok szerkesztése, betanítása, ahhoz jelmezek kölcsönzése a Békéscsaba-i Jókai Színház nagylelkű támogatásának köszönhetően. Ezen kívül rendszeres támogatóink még: Kása István a Marzek Kner Packaging Kft ügyv. igazgatója, valamint Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselői.

Mátészalka

2016 tavaszán személyes kapcsolatok révén kaptam (Szabóné Zsoldos Valéria) meghívást Benkei Ildikótól, hogy szervezzek egy önkéntes csoportot Kovászóra. Az első megbeszélésre április 18-án került sor, ahol Losoncziné Szabó Magda, Tóth Bertalanné, Szalma Ferencné és Szabóné Zsoldos Valéria volt jelen. Ősztől Tóth Istvánné, 2017 októbertől Vargáné Herman Anna került a csapatba a kilépők helyére. Esetenként, Balogh Balázsné és Mikulicsné Fábián Ildikó táncoktatók szoktak besegíteni.

A jelenlegi csapattagok mind nyugdíjasok, ez az állapot megkönnyíti közös munkánkat az időpontok egyeztetése és a felkészülés tekintetében.:

Szalma Ferencné: óvodapedagógus

• 17 évig volt intézményvezetője a helyi Napsugár Óvodának
• legmagasabb kitűntetése: Brunswick Teréz Díj

Tóth Istvánné: népművelő és kulturális menedzser

• 10 évig volt a Városi Művelődési Központ igazgatója
• legmagasabb kitűntetése: Mátészalka Pro Urbe Díj

Vargáné Herman Anna: könyvtár és pedagógia egyetemi szak, drámapedagógus

• 25 évig volt az Esze Tamás Gimnázium könyvtárostanára, 15 évig drámatanár
• legmagasabb kitüntetése: Eötvös József emlékérem arany fokozata

Szabóné Zsoldos Valéria: filozófia és földrajz szakos középiskolai tanár

• 30 évig volt az Esze Tamás Gimnázium ET iskolaújságjának tanár főszerkesztője
• legmagasabb kitűntetése: Mátészalka Város Érdemes Pedagógusa

Kovászó Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban található. A városunktól 60 km-re, a Tiszán és a határon átkelve jutunk el ebbe az 1270-ben alapított, ruszin településbe. A ruszinok mellett 50 magyar és egy kevés ukrán lakja ezt a Borzsa folyó melletti zsákfalut.

A Vasárnapi Iskola célkitűzései alapján, a helyi sajátosságokat alapul véve állítjuk össze az éves, majd az aktuális programot. Októbertől májusig, minden hónap egy szombatját töltjük a gyerekekkel. Munkánkat megnehezíti a magyar nyelvtudás hiánya vagy minimális szintje. A foglalkozásokon tolmácsként „dolgoznak” a magyarul jobban beszélő diákok, valamint kolléganőink, Turányi Jaroszlává és Cséke Ilona, aki lelkes összekötő tanárként állandó kapcsolattartónk. Ő Borzsováról jár át a kovászói gyerekekhez.

A havonkénti foglalkozások mellett, nagy sikere volt a 2017-ben Mátészalkán megrendezett nyári tábornak, valamint a 2018-ban és 2019-ben szervezett egynapos kirándulásnak, melynek keretében   magyar történelmi vonatkozású helyeket látogattunk meg Kárpátalján.

Elismerés számunkra, hogy a gyerekeken túl az iskolavezetés – Turányi Olga igazgató -és a szülők is örömmel fogadnak bennünket. Szívesen végezzük ezt a szívet, lelket melengető, elmét pallérozó „munkát”. A gyerekek sugárzó arcát látva minden alkalommal feltöltődve, lelkileg gazdagabban térünk haza.

Encs – Migléc, Abaújszina

2014. február 14-én iskolánk igazgatónője elektronikus levelet továbbított számomra, amelyben Benkei Ildikó szerkesztő-műsorvezető olyan pedagógusok segítségét kérte, akik havonta ellátogatnának felvidéki településekre, és ott foglalkoznának magyar anyanyelvű gyermekekkel. Gondolkodás nélkül küldtem el a válaszom, amelyben felajánlottam segítségem. Telefonos egyeztetések után március 22-én Makranczi Sándorné Editke kolléganőmmel Benkei Ildikó kíséretében már meg is tartottuk első foglalkozásunkat Debrődön. Következő héten újabb kartársunk, Kisné Kiss Katalin csatlakozott hozzánk, így Szinán is elkezdtük a munkát. Áprilisban már négyen voltunk – valamennyien az encsi Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI tanárai -, így kettévált lelkes kis csapatunk.

Abaújszinára járunk 2014. március 30-tól, Miglécre 2014 áprilisától: Kisné Kiss Katalin biológia-földrajz szakos tanár Garadnáról és Rácz Lászlóné Földesi Csilla magyar-történelem-német szakos tanár Encsről. 2015 és 2018 között több alkalommal segítőnk volt egykori tanítványunk Kis Andrea, valamint Rácz László és Rácz Gergő. Foglalkozások ideje: havi rendszerességgel a vasárnapi református istentisztelet idején, Miglécen 9.30, Abaújszinán 11 órától.

Témák: népmesék, népmondák dramatizálása, vers és daltanulás, a felsősökkel verselemzés, megemlékezések jeles napokról és egyházi, világi ünnepekről, történelemi eseményekről, rovásjelek, drámajátékok. A barkácsolás során készült tárgyakat a 3-14 éves korú gyerekek örömmel viszik haza magukkal. A szülők és nagyszülők érdeklődők, barátságosak, néhányan részt vesznek a foglalkozásokon. Mindkét falu magyar lakosságának összetartásában nagy szerepet vállal a református egyházközség, élén Géresi Róbert püspökhelyettes úrral, akinek vezető szerepe van a Vasárnapi Iskola foglalkozásainak szervezésében is.

A két település a Miskolc és Kassa közötti útvonalon található. Migléc a határ utáni első falu, régi nevén Miglécnémeti, amelyet 1220-ban említenek először az oklevelek. A hangulatos kis helységet csobogó patak szeli át. 1910-ben még túlnyomóan magyarok lakták (424 fő), 2011-es szlovák statisztikai adatok szerint 379 lakosból már csak 106-an maradtak. Egy közel 400 000 éves kőeszköz alapján azt feltételezik, hogy Abaújszina a legrégebben lakott település a mai Szlovákia területén. Az oklevelek 1255-ben említik először. 1910-ben 1528 lakosból 1400 magyar, 2011-ben 2091 lakosból csupán 252.

Encs – Debrőd

2014 tavasza óta veszünk részt az alapítvány tevékenységében. A felvidéki Debrőd településre jártunk 2019 őszéig – néhány hónap kimaradásával – havi rendszerességgel.

Debrőd a kassai járásban, a várostól huszonhét kilométerre, a Bódva folyó jobb partján, szűk völgyben, erdőktől körülvéve fekszik. Csodálatos a természeti környezet, a falu csöndes, többnyire magyarajkú lakói összetartóak. Nagy tisztelete van Szent László királyunknak, mely a legnépszerűbb helyi nevezetességekben is megmutatkozik: Szent László növénytemplom, forrás és térplasztika várja a kirándulókat, érdeklődőket. 

Mindketten az encsi Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI-ban tanítunk, hát „égi jelnek” tekintettük a meghívást pont ebbe a kicsiny határközeli faluba. Már addig is volt közös küldetésünk, hiszen a magyarországi gyermekmisszió (Szent Gyermekség Műve) encsi csoportjának vezetői vagyunk.

Örömmel vállaltuk és éveken keresztül nagy lelkesedéssel végeztük a feladatot, de az utóbbi időben – a járványhelyzeten túl – több akadály is felmerült az itteni munkánk folytatásában. Rengeteg szép élmény, feltöltődés, határtalan szeretet, kedvesség marad emlékül. Várjuk, hogy egy újabb helyszínen ugyanezeket élhessük át.

Karcag

2006 augusztusában egyhetes nyári tábor keretében, a Vasárnapi Iskola Alapítvány önkénteseként ismertem meg a Belényesi-medence szórvány magyarságát. A következő év januárjától két magyar szakos középiskolai tanár kolléganővel, Szathmári Lajosné, Selmeczi Edit és Nagy Éva havonta rendszeresen tartanak foglalkozást a várasfenesi és a belényesi fiataloknak, gyermekeknek. A medence nyolc magyar települése közül Belényes városából egy maréknyi, de lelkes gyermek vesz részt a foglalkozásainkon, amiket Várasfenesen az alapítványunk egyik támogatója, a Vura család által épített Györffy István Táj-és Népismereti Otthonban tartunk. Fenes a falu határában lévő IV. Béláról elnevezett várról, valamint a népi kultúrát bemutató Tájházról ismert. A mai napig a fenesi gyerekek alkotják a foglalkozások résztvevőinek aktív többségét.

Néhány évvel később Belényessonkolyoson és Körösjánosfalván vált szükségessé a munkánk, sikerült újabb kollégákkal bővíteni a csapatot, közülük jelenleg is önkéntesünk Nagy Jánosné középiskolai pedagógus. Erről a két településről lelkes szülői segítséggel minden hónapban szorgalmas gyermekek vesznek részt a foglalkozásokon. Pár év múlva a belényesújlakiak kértek fel bennünket foglalkozások tartására. Ekkor csatlakozott hozzánk Dobos Lászlóné középiskolai tanárnő, a gyerekek pedig azóta is fáradhatatlanul járnak hozzánk.

Az évek során tovább bővült a csoportunk Türke Jánosnéval, a művelődési központ nyugdíjas igazgatójával, és két óvónénivel Molnár Józsefnével és Molnárné Győri Erikával. Az ő segítségükkel a kreatív munkát, valamint a kisebb gyermekekkel történő foglalkozásokat tudtuk színesebbé, változatosabbá tenni. Így egészültek ki az elsősorban irodalmi, anyanyelvi és történelmi ismeretekre épülő foglalkozásaink. Az eltelt évek alatt tíznél is több nyári tábort tartottunk a helyi református lelkészekkel, szülőkkel közösen, akik a mai napig segítik, támogatják munkánkat. Nagy örömünkre szoros kapcsolat alakult ki Karcag és a Fenesi völgy települései között, ezáltal is erősítve egymást hitben, megmaradásban. Önkéntes munkánkat korábban több éven keresztül segítette Kovács Ilona, Juhász József, Türke Beáta és Szentesi Zoltán.

Békéscsaba

A békéscsabai Erzsébethelyi Általános Iskola Madách utcai épületének kicsi, de lelkes csapata vagyunk. 2005 óta veszünk részt az alapítvány tevékenységében. Hét évig Gyantára jártunk, majd 2012-től napjainkig Bélfenyéren foglalkozunk a gyerekekkel havi 1-1 alkalommal.

A Szent Miklós Gyermekotthon kis lakói voltak azok, akik bennünket először fogadtak Kiss Márton atya vezetésével, akit azóta áthelyeztek más településre. Foglalkozásainkat is az otthon falai között tartottuk. Néhány éve kirepültek a gyerekek, újak nem érkeztek, az otthon megszűnt, így tettük át székhelyünket a lassan elkészülő kultúrházba. Az új iskolaépület átadásával felszabaduló helyiségek helyet biztosítanak nekünk.

Bélfenyér Tenkétől hat kilométerre lévő kis falu. A gyerekek száma 20 körül mozog, de ebben már a nagyobbak is benne vannak, akik középiskolába más településekre járnak. Rendszeresen kb. 15-en vesznek részt az összejöveteleken. Kifejezetten hátrányos a település – ami a mi munkánkat is nagyban megnehezíti – mivel sem papja, sem tanítója nincs helyben. A pedagógus Nagyváradról jár naponta az összevont alsó tagozatot oktatni, az atya pedig vasárnaponként Tenkéről. Kapcsolatfelvétellel próbálkoztunk, de nem jártunk sikerrel. De nem adjuk fel, megismertetjük a gyerekeket a magyarság történetével, jeles napokkal, néphagyományokkal, közösségi játékokkal is. Az alapítvány jóvoltából projektorral és vetítővászonnal rendelkezünk, ezek segítségével tudjuk még érdekesebbé tenni foglalkozásainkat. Minden karácsony előtt gyűjtést szervezünk iskolánkban, édesség, könyvek és játékok gyűlnek össze ilyenkor, amit elviszünk kis pártfogoltjainknak. Tevékenységünk nem munka, hanem küldetés, amit – reméljük – még sokáig folytathatunk. Buzássy Béla, Gajdács Tiborné, Patonai Beáta, Kovácsné Szatyin Ildikó Segítőink: Buzássy Béláné, Kovács András