A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon Érsekkétyre hívtak, húsvéti foglalkozásra. Benkei Ildikóval mentem és a szentendrei gyülekezet egyik tagjával, Csaba Gittával.
A húsvéti történetet jelképes tárgyakkal mutattuk be és ezeket a tárgyakat elhelyeztük a nagyhét napjait jelképező asztalokra. Így a Virágvasárnapi asztalon pálmaág és egy felsőruha volt elhelyezve, a nagycsütörtököt bemutató asztalon egy tál és egy kendő, amellyel bemutattuk a „Lábmosás történetét”, valamint az asztalra helyeztük az „Utolsó vacsora” jelképeit, a kenyeret és egy kelyhet. Nagypénteket egy kereszt, húsvétvasárnapot egy nagy kő jelenítette meg.
Az üzenetet János első leveléből választottam az első fejezet 9. versét.
„ Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól.”
Arról beszéltünk, hogy Isten mindent jónak teremtett, az embert is. Az Éden kertben együtt éltünk, békességben, szeretetben. Az első emberpár azonban elfordult Istentől, amikor a tiltott gyümölcsből evett, ezért el kellett hagyniuk az Éden kertet. Így mi is mindnyájan távol kerültünk Istentől. Isten azonban szeretné visszaállítani a régi kapcsolatot, ezért elküldte Fiát, Jézust közénk. Ő a véráldozatával tisztára mos bennünket, bűneinktől megszabadít, megvált minket. Ne féljünk hát megvallani azt, ha hibáztunk, vagy valamit rosszul tettünk. Jézus örökké szeret minket. Az ének, amelyet csaknem hatvan gyermekkel és a kollégákkal együtt énekeltünk így kezdődik: „Ne félj, mert megváltottalak, /Neveden szólítottalak/ Karjaimba zártalak / Örökre enyém vagy!….”
Az alsóbb évfolyamosok mécsest készítettek, amelyben a színes kövek jelezték az ember bűntől való megtisztulását. A fekete kavics a bűnt jelentette. A gyermekek egyenként nevezték meg, milyen hibáink, bűneink vannak: türelmetlenség, durva beszéd, verekedés, lustaság… a piros kövek Jézus vérét jelentették, a vizet üvegkavicsok, majd a fehérek, a bűntől megtisztult imádkozó embert jelképezték.
A felsőbb évfolyamosok kétféle technikával a nagyhét jelképeit jelenítették meg. Tűfilc rajzolással festéssel készült a képek egyik része és olajpasztellre fekete akrillal festett alapozás után karcolással készült a képek másik része. Rajzolás közben mód nyílt egy-egy rövidebb személyes beszélgetésre. A foglalkozás közös imádsággal ért véget. Öröm volt hallgatni, hogy a gyermekek hangja betöltötte a helyiséget.
Lázár Enikő
Vasárnapi Iskola Alapítvány 