Vasárnapi Iskola Alapítvány

Vasárnapi iskolát szerveznek Erdélyben

Pedagógusok, iskolai közösségek jelentkezését várják

– Az erdélyi kis falvakban élő gyerekek felzárkóztatására vasárnapi iskolát szeretnénk indítani – mondja Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársa, aki riportkörútjai, valamint a szentendrei pedagógusok által Szolokmán szervezett nyári táborban szerzett tapasztalatai alapján állítja: szükség van a segítségre.

Havonta egy hétvége

– Hogyan lehet ezt a nemes célt Magyarországról, civil kezdeményezésként segíteni?
– A határmenti falvakban tervezzük indítani a hétvégi korrepetálást. Debrecen, Nyíregyháza, Békéscsaba lehetne a központ, ahonnan szombaton, kora reggel 4 pedagógus utazna gépkocsival a helyszínre. Egy-egy faluban egy-egy tanító, tanár végezné a korrepetálást, majd vasárnap délben a gépkocsi  fölvenné, visszahozná a nevelőket. Ha városonként 16 pedagógus jelentkezne, vetésforgóban váltanák egymást, így havonta egy hétvégét kellene áldoznia mindenkinek az erdélyi gyerekekért. Így gondoljuk az indulást, később persze tágítani lehetne a kört, több települést is be lehetne vonni, sőt Kárpátalján, a Felvidéken és Délvidéken is meg lehetne szervezni a képzést.
-Hol tartanák a foglalkozásokat? Hogyan toboroznák a gyerekeket?
-A helyi lelkipásztorok, plébánosok gondoskodnának a pedagógusok szombat esti elszállásolásáról, a gyerekek értesítéséről és biztosítanák a helyszínt. Nyolc-tíz-tizenkét éves gyerekek korrepetálásáról van szó, akikkel az írást, olvasást, számolást, fogalmazást, környezeti ismereteket kellene elmélyíteni. Bizonyos esetekben megtanítani.

Hiányoznak a pásztorok

– Miért tartja szükségesnek az anyaországi segítséget?
– Szovátán, Székelyvéckén, Kibéden, Sóváradon, Szolokmán személyes tapasztalatokat szereztem. A gyerekek egy része negyedikes korában még olvasni se igazán tud. Találkoztam olyan kislánnyal, akinek a szülei tavasszal kihajtják az állatokat, egy kalyibában laknak, onnan jár a gyerek iskolába. Nincs bútoruk, a kislány a kút káváján vagy a küszöbön írja a leckét. Tanulságos volt, hogy a szentendrei pedagógusok által szervezett nyári táborban, negyven-ötven gyerek gyűlt össze egy picike faluban. Eljöttek a környékről is, mert igényelték az együttlétet, a foglalkozást. A román oktatási törvény szerint egyébként, ha valaki két esztendővel idősebb, mint osztálytársai, már nem tanköteles. Azokat, akik kimaradnak az iskolából, senki nem keresi, elvesznek a társadalom tekintete elől. A negyedik osztály elvégzése után sokan lemorzsolódnak, mert nem tudnak megbirkózni a felső tagozattal. Nagyon fontos lenne, hogy egy-egy felnőtt összefogja a falu gyerekközösségét. Biztassa, ösztönözze őket. Lelki, tudásbeli megerősítésre van szükségük.
-A helyi pedagógusokra nem lehet ebben számítani?
-A tanítók, tanárok sincsenek könnyű helyzetben. Fillérekért dolgoznak, (körülbelül 25 ezer forintnak megfelelő fizetést kapnak, ami a közelmúlt munkabeszüntetéseinek hatására javult ugyan, de messze van az elvárhatótól). Hogy meg tudjanak élni, külön munkákat vállalnak. Magam is ismerek olyan tanárt, aki tanítás után csempézni megy, hogy kiegészítse a keresetét. Nyaranta egész tantestületek elmennek szállodákba, panziókba dolgozni, ahelyett, hogy pihennének, feltöltődnének. A kép persze változatos. Van olyan pedagógus is, aki maga szervezte meg a délutáni foglalkozást, hogy tanuljanak, együtt legyenek a gyerekek, fel tudjanak készülni a másnapi órákra. Tervezzük azt is, hogy létrehozunk egy alapítványt, s fizetünk azoknak a helybéli pedagógusoknak, akik vállalják a korrepetálást. Szeretnénk, ha a két formáció egymás mellett működne.
Böjte Csaba nemrég azt mondta: hiányoznak a pásztorok. Nemcsak a tanítók, a szellemi vezetők is. A nagyobb településeken talán jobb a helyzet, de a kis falvak nagyon elárvultak. Az sem lenne feltétlenül fontos, hogy minden kiutazó pedagógus legyen, hiszen olyan ismeretekről van szó, amelyek elsajátításában legtöbb felnőtt segíteni tud. Csak az a fontos, hogy aki jelentkezik, szívvel forduljon a gyerekek felé.
– Aki vállalkozik arra, hogy közreműködik a vasárnapi iskola munkájában, mitévő legyen? Kihez forduljon?
– egyelőre csak a saját elérhetőségemet tudom megadni, mert nem áll mögöttem intézmény. Jelentkezni ajambor@limar.hu e-mail címen, illetve a 06/30/6705327-es telefonszámon lehet.

Fazekas Valéria