Vasárnapi Iskola Alapítvány

“Mások szolgálata által erősödni” – Vetési László, a Református Egyház szórványügyi biztosának gondolata a 2008. szeptember 13-14-én szép számú résztvevővel megtartottuk szentendrei összejövetelünk mottója is lehet, amelynek védnökségét dr. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere vállalta, egyben a Dancsó Géza képeiből rendezett fotókiállítás megnyitását is a Városházán. Fotós kollegánkat és az egybegyűlt vendégeket Kovács Sándor, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés alelnökének köszöntő szavai után Szepsy István, vezető tokaji borász, az “aszúkirály” kedves felajánlásaként az ő borával köszönthettük.

Jelen nem tudott lenni, de üdvözlő sorokat küldött Bölcskei Gusztáv, református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke és Németh Zsolt, a Magyar Parlament Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnöke.

Kedves Benkei Ildikó!

Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr kérésére értesítem, hogy meghívásukat a Vasárnapi Iskola éves összejövetelére korábban egyeztetett programok miatt sajnos nem tudja elfogadni. Eddigi munkájukat köszöni, a továbbiakra pedig Isten áldását és erejét kívánja Önöknek.

Tisztelettel: Bíró Éva hivatalvezető
----
AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÜLÜGYI  ÉS HATÁRON TÚLI MAGYAROK BIZOTTSÁGA ELNÖK

Tisztelt Vasárnapi Iskola!

Sajnálom, hogy csak levélben köszönthetem szeptemberi budapesti találkozójukat, de örömömre szolgál, hogy köszönthetem, azaz van egy olyan kezdeményezés, mint az Önöké: fiatalok, akik szabad idejükben a partiumi és kárpátaljai magyar szórványok közé mennek, hogy pótolják az ottani gyermekek számára, amit a szórványhelyzet elvesz tőlük.
Orbán Viktornak a 2002-es választások után mondott híres mondatát parafrazálva, a magyarság általános helyzetét úgy jellemezhetjük, hogy "kevesen vagyunk, távolról sem elegen". Ami tehát a legdrágább számunkra, az maga az ember: mindenki számít (mármint mindenkinek számítania kellene), aki közénk valónak vallja magát.
Ehhez képest döbbenetes pazarlás folyik embertartalékainkkal: a nemzeti közösség, de különösen annak politikai elitje viszonylag könnyeden mond le a kiszolgáltatott helyzetbe került, asszimilációs kényszerbe sodródó emberekről, településekről, régiókról. 
Történelmünk tanúsága szerint mindamellett nemzetünk fennmaradása és jobb helyzetbe jutása mindig azokon múlott, akik nem törődtek bele a kényelmesen megváltoztathatatlannak nyilvánítható folyamatokba. Akik megkongatták, vagy - amint arra Rákosi Viktor figyelmeztetett - nem hagyták elnémulni a vészharangokat. És azokon, akik időt, erőt, pénzt, életpályát - sőt történelmünk számos korszakában életüket - nem kímélve reménytelen helyzetekben is saját maguk fogtak a problémák megoldásához.
Nincs ez másként a trianoni békeszerződés által szórványhelyzetbe kényszerített magyarság esetében sem. Voltak, akik megkongatták, és vannak, akik ma is kongatják, nem hagyják elnémulni a vészharangokat. És vannak olyanok is, akik szabad idejüket, erejüket, karrierjüket, ifjúságukat a szórványokkal való törődés oltárán áldozzák fel.
Mintha mostanában a vészharangok kongatásának is lennének eredményei. Májusban a felvidéki Alsóbodokon egy tekintélyes konferencia elhatározta a Kárpát-medencei Szórványtanács megalakítását. Nyomukban rögtön a Magyar Kormány alakított még egy szórványtanácsot, csak másokból. Persze lehet, hogy célszerűbb lenne, ha csak egy Szórványtanács lenne, de remélem, születik majd kompromisszum. A kérdés Duray Miklós kezdeményezésére felkerült az Országházban a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának napirendjére is.
Ne kiabáljuk el, de úgy tűnik: mintha a politikai elit, legalább "fél füllel" újra meghallaná a vészharangok kongatását. Talán lesz egy komoly magyar szórványstratégia. Talán lesz olyan kormánya az országnak, amely kellő komolysággal hajtja végre a stratégiát.
És ha lesz, akkor lesz eredménye? A szórványok helyzete sokszor olyan reménytelennek és olyan bonyolultnak tűnik, hogy ígéretet tenni az eredményességre felelőtlenség lenne. Egy azonban biztos: ha legjobb tudásunk és legjobb szándékunk szerint nem próbáljuk meg, akkor biztos, hogy nem lesz eredmény.
Hiszen ez az, ami Önöket is vezérli: amit nem próbálunk meg, az biztos, hogy nem sikerül. "Emberé a munka, Istené az áldás" – tartja az ószövetségi eredetű bölcselet. Megpróbáljuk, és az Úr, akinek színe előtt zajlik történelmünk, ha akarja, megáldhatja munkánkat.
Isten áldja Önöket, Isten tegye maradandóvá a szórványhelyzetben élő magyarokért folytatott munkájukat!

Üdvözlettel: Németh Zsolt s.k.

A fotókiállítás megnyitóját követően a Napórásházban folytathattuk munkánkat, köszönthettük a belépő új kollegákat, közülük Kerekesné Lévai Erika egészen új területet, Kárpátalját fogja látogatni, Túrócziné Eszes Mária Köröstárkánnyal vette fel ismét a kapcsolatot, Sándor Gézáné Adél és Gombkötő Erzsébet a békéscsabai csapatot fogja erősíteni, a karcagi Nagykun Református Iskola új csapata pedig Benéné Kecskeméti Anna vezetésével, Földvári Ilike támogatásával – reményeink szerint – új falvakba indul. A megbeszélésen az egyes csapatok vezetői beszámoltak az elmúlt év eredményeiről, megosztották kételyeiket, kérdéseiket a többiekkel. Vetési László a szórványhelyzetről tájékoztatott, elismerően szólt munkánkról. Kaszás Mária az előző hétvégén a burgenlandi Felsőpulyán tartott X. Kufsteint tanácskozásról tájékoztatta a kollegákat, amelyre a Vasárnapi iskola is meghívást kapott. Munkánkra igen jellemző, hogy ott,és úgy kivánunk segíteni, ahol és ahogyan szükség van ránk: a szórványkonferencián például felajánlottuk több hetes nyári tábor tartását a dél-amerikai fiatalok számára, mivel a szórvány magyarság képviselője szerint erre valamint néptánc oktatásra lenne a legnagyobb igény a magyarság megőrzése érdekében. Rajtunk nem fog múlni!

Kedves színfoltja volt a délutánnak, amikor a városra, a tájra jellemző ételeket, édességeket kóstolhattuk kollegáink jóvoltából.

Az összejövetel második napja lehetőséget nyújtott a kötetlen társalgásra, eszmecserére. A szabadban töltöttük a napot, a Szentendrei Hagyományőrző Lovasíjász Egyesület “otthonában”.Élvezhettük Kelemen Zsolt és segítőinek lovas programját, amelyben a honfoglalás korának haditechnikájába nyertünk betekintést. A rendhagyó történelem óra ízelítőt nyújtott: ha anyagi lehetőségeink engedik, a partiumi gyermekek történelmi ismereteit is ilyen módon színezhetjük, mélyíthetjük. A bemutatóra megérkezett egyik fő támogatónk, Ugron Gáspár is, akinek őszinte örömére szolgált az egybegyűlt népes és nagyon lelkes társaság.

Az ebéd hatalmas kondérban főtt: Falucskai Ferenc barátunk ajándékát, egy négyéves ürüt Kovács Sándor készítette el karcagi birkapörkölt formájában.

Köszönettel tartozunk nagyon sok kedves barátunknak Szentendréről és máshonnan. Reméljük, ők sem csalódtak bennünk!

Kollégáink alább olvasható kedves sorai azt igazolják, hogy mi remekül éreztük magunkat.

Benkei Ildikó

Tanévnyitó Szentendrén
Szentendrén tartották tanévnyitó összejövetelüket azok a pedagógusok, akik az erdélyi szórványokban vállaltak, vállalnak tanítást a Vasárnapi iskola keretein belül.
Benkei Ildikó újságíró – a Vasárnapi iskola elindítója és támogatója - által szervezett rendezvénysorozat gazdag programmal várta a pedagógusokat, résztvevőket. A szervező munkát segítette Szabóné Márkus Szilvia rendezvényszervező, aki munkájával szintén segíti a Vasárnapi iskola programjának megvalósítását.
A rendezvényt megtisztelte Vetési László erdélyi szórványügyi biztos és Kovács Sándor képviselő úr, a Jász Nagykun Szolnok megyei Közgyűlés alelnöke.
A rendezvénysorozat nyitásaként Dancsó Béla fotóiból rendezett kiállítást tekintettük meg, melyet dr. Dietz Ferenc Szentendre polgármestere nyitott meg, aki méltatta a szórványokban végzett munkát is.
A művészien elkészített fotók a gyermekkel való foglalkozások pillanatait örökítették meg. Hon-és népismeret, irodalomórák, szabadidős foglalkozások keretein belül néptánc, hagyományőrzés, vagy éppen tábor, kirándulás pillanatképei elevenedtek meg.
Vasárnap a Hagyományőrző Lovasíjász Egyesület honfoglaláskori bemutatóját tekintettük meg rendhagyó történelemóra keretén belül.
Az ebéd szabadtűzön készült. Kovács Sándor alelnök úr remek birkapörköltet főzött, karcagi módra. Köszönjük a szervezők, támogatók munkáját, segítségét.
Lehet-e még újat mondani a Vasárnapi iskoláról? Lehet és kell is. És persze lehet másképp is mondani. Példa erre a megnyitott fotókiállítás. A képeken, a kedves gyermekarcok mellett a háttérben ismert és kevésbé ismert témák, motívumok váltogatják egymást. Mert így szép.
Ahogy mindezt Jékely Zoltán: Erdély c. versében érzékelteti. „Itt sem volt-ott sem volt birodalom, csupa álom és csupa furcsa lom, amit csak egy nép emlékes szerelme, őrizhet ott az idővel perelve.”
Földváriné Simon Ilona
---
Kedves Ildikó, kedves családtagok!
Szeretettel megköszönöm azt a szervező munkát és a velünk való törődést, amelyben részünk lehetett az elmúlt hétvégén. Minden nagyon szép volt és jó, az időjárás lehetett volna barátságosabb. Erről azonban nem tehetünk. A lényeg, hogy együtt lehettünk, ötleteket meríthettünk, feltöltekeztünk és barátokat szereztünk. Még egyszer mindent köszönünk.
Puszi: Földváriné Ilike
---
Drága Ildikó!
Tele vagyunk a Szentendrén szerzett élményekkel. Emlegetünk mindent, nagy hatással volt ránk a város a Duna part, a fantasztikus Családod, akik nem mindennapi dolgot csinálnak, de a legnagyobb élmény az emberek voltak, Veled az élen. Az, hogy a Vasárnapi iskolások jó emberek, és van közös nevezőnk, az természetes, de az is jó volt, hogy a többi vendéged is " egy húron pendül " velünk azt nagyon jó volt megélni. Persze tudom, hogy plusszor plusz az plusz. A saját kollégáimmal ritkán vagyunk ilyen kötetlenül együtt, ez külön ajándéka volt ennek az útnak.Nem tudom mikor éreztem magam ilyen felhőtlenül jól, ezt túlzás nélkül írom Neked.
Szóval köszönünk mindent, csupa nagy betűvel, a többiek nevében is.
Tudod, hogy a szalontai Árvaházban változott a vezető? Hilda nem bírta tovább és Szovátáról jött egy Pál Mária nevű hölgy, már felvette Vele a kapcsolatot. Sajnálom Hildát, Ő nagyon rátermett.
Minden jót kívánok Nektek, szeretettel ölellk:Erzsi
Ps:ha szépet akarok látni, magam elé képzelem az unokáidat, ahogy ülnek a lovon, ahogy a kislány vágtat a lovon, lobog a haja és a szoknyája. Gyönyörű. 
Szeretettel közöntelek, Szeleczki Erzsébet
---
Kedves Ildi!
Szeretném mégegyszer megköszönni az elmúlt hétvégét, ahol nem csupán értekezhettünk, tapasztalatokat cserélhettünk stb., hanem kiválóan szórakozhattunk és feltöltődhettünk, erőt gyűjthettünk a további munkához.
Az iskolai, munkahelyi feladatok sem kevés terhet rónak Ránk, de lelkesen készülünk a szombati napra,hogy üdvözölve a hetek óta nem látott gyermekeket, Marci atyát, a falu népét, újra munkához láthassunk.
Öten megyünk 20-án szombaton Bélfenyérre, ahol egy rövid megbeszélés után rögtön hozzáűkezdünk a feladatainkhoz, s a tematikánkban leírtak alapján foglalkozunk a gyerekekkel.
Balázs, Géza, Bence fiam és én a régi csapatból, s a falunapra már csatlakozott hozzánk egy kedves kolléganő ,történelem szakos és ifjúságvédelemmel foglalkozik, Tulkán Józsefné Noémi. A tervezetünkben láthatod, hogy ő Bibliaismereteket fog tartani.
Mégegyszer köszönet a csodás szentendrei napokért, s bár én fizikai kellemetlenségekkel küzdöttem a végén, a lelkem azért vidám volt, s a szívembe zártalak Benneteket!
Puszi! Tanka Icus
---
Kedves Ildikó!
Ha a szentendrei találkozóra gondolok, máris mosolyra húzódik a szám. Régen éreztem ennyire otthon magam... Csupa jó emberrel találkozni, egy-egy témában hasonlóan vélekedni és minden önzetlenség nélkül segíteni, örülni mások sikerének, igen felemelő érzés.
Köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy részese lehettem a konferenciának és köszönöm azt az élményt, amelyet a magyarságra figyelő és példaértékűen művelő családod megismerése is jelentett.
A mottómul választott mondat azt hiszem hétvégén fog igazi tartalommal megtöltődni, hiszen akkor fogok bemutatkozó útra indulni Köröstárkányba. Szakács Zoltán tiszteletes kedves sorai fokozzák bennem azt az egészséges izgalmat, amely segít a "napok számolásában".
Munkádhoz és fáradhatatlannak tűnő segíteni akarásodhoz jó egészséget és sok segítőt kívánok.
A tapasztalataimról majd beszámolok.
Szeretettel puszillak: Marcsi