Jézussal a hegyen

 Szeptember harmadik hétvégéjén vettünk részt a Vasárnapi Iskola Alapítvány Összetartozás elnevezésű tanévnyitó rendezvényén Felsőhámorban.

Az Alapítvány több mint nyolc éve kezdte meg önkéntes szolgálatát a Partiumban és Erdélyben, s mára már a Felvidéken, Kárpátalján és a Délvidéken is jelen vagyunk.

S mi is ez a Vasárnapi Iskola Alapítvány?

Havonta egy szombaton, és ha igény van rá, vasárnap is a szórványban élő magyar gyerekekhez utazunk és tartunk számukra foglalkozásokat. Szándékosan nem használom a tanítás szót, hiszen nem az iskolákban megszokott módon zajlanak ezek a foglalkozások. Minden esetben igyekszünk a gyerekek magyar irodalmi, történelmi ismereteit bővíteni, beszélgetünk nemzeti és egyházi ünnepeinkről, néphagyományainkról. Természetesen mindezt játékos, kötetlen formában, kooperatív módon, hogy így is kedvet csináljunk a gyerekeknek a vasárnapi iskolában való részvételhez. Ezeken az alkalmakon figyelünk arra, hogy a gyerekek használják a magyar nyelvet, olvassanak, írjanak, beszéljenek magyarul. A délután további részében kreatív, kézműves foglalkozásokat tartunk. A kisebbeknek magyar népmeséket, mondákat olvasunk, amiket lerajzolhatnak a gyerekek. A nagyobbakkal hajtogatunk, ragasztunk, de igen népszerű program a gyöngyfűzés, íjászkodás, korongozás is.

Legfőbb célunk, hogy megtartsuk ezeket a gyerekeket magyarnak, megérezzék, hogy értékes múltjuk van, amire büszkék lehetnek, éreztessük velük, hogy testvérek vagyunk. S így bátran merjék vállalni magyarságukat, hitüket.

Az Anyaországból Békéscsabáról, Debrecenből, Karcagról, Jánoshidáról, Szentendréről, Püspökladányból rendszeresen 50 pedagógus indul el a határ túloldalán lévő 20 település gyermekeihez szolgálni. Általában a helyi református lelkészek segítik a munkánkat, ők azok, akik hívogatják a gyerekeket, helyet biztosítanak a foglalkozásoknak és a téli időszakban fűtött helyiségről is gondoskodnak. A lelkészek mellett néhány faluban helyi család vagy tanító néni is segíti a munkánkat, hiszen ők is a szívükön viselik a helyi közösségek megmaradását.

Felsőhámorban a határon túlra kijáró önkéntes pedagógusok beszámoltak az elmúlt év foglalkozásairól, a nagy sikerű nyári táborokról. Nagyon jó volt látni a képes, vetített beszámolókon önfeledten játszó, mosolygó gyerekeket. Örömmel és nem kis büszkeséggel osztottuk meg egymással sikereinket, hogy egy-egy gyermek már jobban, szebben beszél, ír, olvas magyarul, ismét többen mentek magyar középiskolába továbbtanulni.

A megbeszélésen a Tiszáninneni Református Egyházkerület egyik iskolájának képviselője is jelen volt, azzal a szándékkal, hogy Miskolcon, Hevesen is szerveződjenek a jövőben önkéntes pedagógusokból álló vasárnapi iskolás csapatok.

A szakmai beszámolók után szombat délután és vasárnap délelőtt Lillafüreddel és környékével ismerkedhettünk meg. Ez lehetőséget biztosított kötetlen beszélgetésre, tapasztalatcserére, ismerkedésre. A vasárnapi reggeli áhítatot a Bükk hegységben a Limpiászi keresztnél Vetési László kolozsvári református lelkész, a református egyház szórványügyi előadója tartotta, aki Jézus megdicsőüléséről beszélt nekünk. A közös imádság és éneklés után lefelé jövet úgy érezhettük, hogy nem csak ott a hegyen voltunk együtt Jézussal, hanem vele együtt jövünk le a hegyről, és így az Ő Szent Lelkének segítségével tudjuk elkezdeni a következő tanévet és tudunk szolgálni a szórványban élőkért.

Nagy Éva karcagi önkéntes pedagógus


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.