Keresztelő János és Jézus viszonyát mi csak a keresztény közösség érdeklődésének megfelelően Jézus oldaláról vizsgáljuk és minősítjük. A mérvadó Jézus Krisztus nyilatkozata kell, legyen: „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a menyek országában az nagyobb őnála.” (11,11,).
Az evangéliumok visszatérő gondolata a „metanoia”, magyarul megtérés. Ez nem más érzésem szerint, mint elhatározás, hogy a cél érdekében a jó úton haladunk. Néha persze megállunk, néha letérünk, esetleg eltévedünk, de a cél világos: az út végén találkozni akarunk a Megváltóval az örök boldogságban. A megtérés szerves része az aktív elhatározás, akarat az újrakezdéshez, a helyes úthoz való állandó visszataláláshoz.
Adventben a Karácsonyt megelőző készületi időben, ahogy a latin kifejezés is rejti a közeledés a lényeg. Az Úr közelít ő a főszereplő, életünk részévé kíván lenni, de természetes fontos a várakozás is, illetve annak milyensége (ahogy mi sokszor értelmezzük) a találkozás létrejötte végett. Fontos például az aktivitás, hogy tudjuk, mit akarunk, és annak érdekében mire is vagyunk hajlandóak!
János és Jézus követői a korai egyházban külön, de egy cél érdekében készítették fel híveiket. A különbség mégis óriási volt: János csak vízzel keresztelt, Jézus viszont tűzzel, vagyis Szentlélekkel. János csak a hétköznapokban való korrektséget kéri számon, tanítványain, Jézus viszont radikális átalakulást sürget az őt követőknek!
„Érdekes, hogy az előhírnök János, halála előtt tudni akarja a prófétai igazságot Jézusról. „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (11,3). Sajnos kevés szöveg maradt fenn Jézus és János párbeszédéről. Pedig igazán érdekes beszélgetés, vagy beszélgetések történhettek János és Jézus között. Csak a ránk maradt nyilatkozatokból sejthetjük, hogy ki kérdezett többet és ki adott megnyugtatóbb válaszokat. Annyit mindenesetre mindenki tudott már Jézus és János életében is, hogy nem pusztán két vallás tudós beszélget, hanem két próféta. Két szavaiban és tetteiben próféta módon viselkedő személy. Őket nem annyira az intellektuális kíváncsiság, hanem a prófétai felelősség hajtotta. Egyikük sem hagyott hátra írott anyagot, mert nem tanításuk megörökítése érdekelte őket, hanem küldetésük teljesítése. Nem pusztán tanítványokat, pontosabban csodálókat akartak maguk köré gyűjteni, hanem igazságra éhes emberekkel akarták közelebb hozni az Isten által megálmodott közösséget. János maga is úton volt, szellemi értelemben az igazság keresés útján, és valóságosan is Galilea pusztáit járva, belső megtisztulásra vezetve az embereket.” Írja Benyik professzor- szentírás magyarázó
A kérdés persze ma is aktuális: „Te vagy az eljövendő vagy más várjunk?”
Az elbizonytalanodás mindannyiunkban ott van. A megfáradás, az ún. holtpont: Tényleg jól csinálom, valóban az én utam a helyes út, az én Istenem az igazi Isten? Egyáltalán, megéri nekem itt kínlódnom, a bizonytalan jövő miatt?
János erkölcsi nagyságát a keresztények gyakorta leértékelik, vagy bagatellizálják. Pedig azt tette, mint Náthán próféta tett Dáviddal, figyelmeztette az uralkodót, neki is be kell tartani a törvényt. Sorsa nem lett olyan szerencsés, mint elődjéé. Őt ezért megölték. Pontosabban nem ezért, hanem egy szemérmetlen fogadalom egy kicsinyes „szerelmi csapongás” kedvéért. János tragédiája azért nagy, mert halálának közvetlen kiváltó oka nem a prófétai működés, hanem kis stílű, erkölcstelen játék és fogadalom.
Sokszor figyelem a valóban erkölcsi nagyokat, akik kicsin buknak el! A gonosz nem hagy pátoszt a valós életben, ritka a Hollywoodi végkifejlet. A bukásunk sokszor csak egy hajszálon múlhat, mert a gonosz így akarja az Isten nagy művét nevetségessé tenni. A kérdés persze az, hogy ez valóban ront az Isten által is elismert erkölcsi nagyságon? Nem hinném, az igazi végkifejlet úgyis a mennyek országában történik meg!
A sziklaszilárd hit, a tanúságtevő élet mindig is vonzotta az embereket. Ezért mentek a pusztába, mert a városban ilyen embert nem lehetett találni, a zsinagógában ilyen beszédet nem lehetett hallani. Utánamennek Jánosnak, ahogy ma is utánamennek egy-egy hiteles papnak tanítónak, és ez így is van jól!
Jézus retorikus válasza, illetve viszont kérdése, burkolt vád. Kimentetek a pusztába, mert érzitek az erkölcsi megújulás szükségességét és csodáljátok, ha valaki képes rá. De mint a szövegből is kitűnik ez a kérdés, csak bevezetője az utóbb kezdődő hasonlat sorozatnak, amely már saját kortársairól szól. A mihez hasonlítsam Jánost, után következik, a mihez hasonlítsam, ezt a nemzedéket sorozat. Hallják a furulya szót, nem táncolnak, hallják a sirató éneket és nem gyászolnak. Nem süketek, vakok, vagy érzéketlenek, hanem bénák lelkileg. Kimozdíthatatlanok, csak magukkal törődnek. Eszmék megvalósítására érzéketlen, hall a fülével lát a szemével és nem ért. Nem dönt és nem is képes áldozatot vállalni.
Máté evangélista szembe nézett a Keresztelő és Jézus halála utáni emberi közállapotokkal is, amik valljuk, meg nem sokban különböznek a mai közállapotoktól sem. Jánost fanatikusnak minősítették, hogy ne kelljen követni, vagyis követhetetlen szélsőségnek. Jézust elutasítják, mert nem eléggé szélsőséges. Előttük vonulnak fel az eszmék és az eszmékért meghaló emberek, és mégis közömbösek maradnak. Ennek egy oka van, képtelenek a megtérésre, mert képtelenek maguk a hibáikat beismerni.
A közömbösség borzasztó bűn! Eszembe jut egykori irodalomtanárom gondolata a tanításról: „Könnyebb bevilágítani a sötétséget, és abban előrehaladni, mint tájékozódni a homályban, amit nem világíthat be semmi fény.”
A bűnbánat hiánya és az emberek közömbössége kérdezteti Jánossal, így egyfajta keserűséget is jelez a kérdése: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” János után következett Jézus, Jézus után az apostolok, az apostolok után a vértanúk a vértanúk után a szentek, a szentek után a tanúságtevők. És utána kéne következnünk nekünk, de megtértünk-e? Készülünk-e a nagy találkozásra?
(Advenio,advenio, advenire, adventum) latin ige közeledést jelent, az Úr közel már…, de én készülök, várok-e, hogy valóban létrejöjjön a nagy találkozás?
Áldott Karácsonyt, és valóban tartalmas találkozást kívánok az ünnepekre:
P. Andor György Károly OFM elnök
Vasárnapi Iskola Alapítvány 