Szeptember utolsó hétvégéjén félszáznál több résztvevővel megtartottuk a mozgalom éves összetartását a Szentendre Szabadtéri Múzeumban.
Házigazdánk, Cseri Miklós főigazgató társaságában értékes órákat töltöttünk, sokat megtudtunk az épülő Erdély tájegységről. Ám előtte Károly atyával közösen átadták a Magyarnak maradni díjakat. Idén Lázár Enikőnek, Makranczi Editnek, Nagy Évának és Sándor Adélnak. Hálás köszönet munkájukért!
Szilágyi Péter miniszteri biztos úr idén levélben köszöntötte az egybegyűlteket, méltatta szórványmentő munkájukat, amely a járvány idején sem szünetel.
A találkozó alkalmával arról határoztunk, hogy a tavalyi tanévhez hasonlóan, idén is postai úton juttatjuk el a feladatlapokat és a kézműves kellékeket tartalmazó borítékokat a határok túli településekre, ahonnan a gyerekek internet segítségével küldik a megoldásokat. Ahol lehet, online formában megtartjuk a foglalkozásokat.
Az Összetartásról készült összeállítás október 3-án ment a Határok nélkül műsorban, Lánczi Ágnes szerkesztésében.
Amikor azt olvassuk, halljuk, hogy 10, 15, 20 éves egy egyesület, vagy alapítvány, amely valamelyik határon túli régióban végez valamilyen munkát a magyar közösség érdekében – azt gondoljuk, milyen derék dolog…, és ezzel már lapozunk is tovább. De amikor a sors összehoz pár tanítónővel, ahogy engem évekkel ezelőtt – a magyar-román határtól nem messze fekvő Bélfenyéren, majd aztán Várasfenesen és Belényesen, akkor egyszer csak valóssággá válnak a leírt szavak, felolvasott mondatok. Üdvözlöm önöket, határokon innen és túl. Ezek a pedagógusok havonta, kéthetente szombaton délelőtt azért jöttek Magyarország különböző településeiről, hogy délután néhány órában és vasárnap délelőtt az istentiszteletek rendjéhez igazodva az iskolás korú magyar gyerekek tudását gyarapítsák a magyar irodalom és nyelvtan, magyar történelem terén, színesítve a tanulást sok-sok kézműves foglalkozással, ének- és tánctanulással. Azokét a gyerekekét, akik nem anyanyelvi környezetben töltik napjaik nagy részét. A pedagógusok munkája önkéntes, ergo szabadidejüket áldozzák fel, a fizetség …, a gyerekek, lelkesedése, ragaszkodása, hálája, az az izgalommal teli türelmetlenség, amivel a tanár néniket várják. A Vasárnapi Iskola Alapítvány a 2000-es évek eleje óta végzi ezt a munkát, ám az elmúlt évben a járványhelyzet ezt is felülírta. A havi kiutazások helyett csomagban küldték el a feladatokat és a kézműves munka minden kellékét a szórványban élő gyermekek számára. A személyes kapcsolat nagyon hiányzott gyereknek – tanárnak egyaránt – mint arról a szokásos éves Összetartásukon beszámoltak az önkéntes pedagógusok a Szentendrei Szabadtéri Múzeumban – ám az online térben mégiscsak találkozhattak, legalábbis a gyermekek többségével. A Magyar Örökség – díjas mozgalom idei találkozójáról Benkei Ildikó készített összeállítást.
Végül nagyon köszönöm mindnyájatoknak a megjelenést és további jó munkát kívánok jó egészségben.
Vasárnapi Iskola Alapítvány 