A mai napon Jézus Krisztusban Isten egy emberi szívet adott nekünk, amelyet szerethetünk. Míg Isten leírható, mint erkölcsi erő, tudat és egy magas vibrálóenergia, az igazság az, hogy nem szeretünk bele, mert képtelenek vagyunk beleszeretni elvont fogalmakba. Ezért Isten, mivel annyira rajongott bennünket hús-vér személlyé vált „amelyet fülünkkel hallhatunk, szemünkkel láthatunk, és megérinthetünk a kezünkkel” (1Jn 1,1).
Jézus emberi mivolta által megtanította nekünk, hogy milyen valójában az Isten, a szavain, a tettein, a valóságos létén keresztül, világossá téve, hogy „Isten maga a szeretet” (1Jn 4, 8 és 16). Embersége által az világossá vált, ha Isten Szentháromság és Jézus Istennek az arca, akkor a Föld, ahová mi születtünk, de az egész Univerzum is valóban jóindulatú – a legmélyebb lényegénél fogva.
A briliáns elméjű filozófus Emmanuel Levinas (1906 – 1995) azt monda, hogy az egyetlen dolog, ami valóban megérinti, és ezáltal megtéríti az embereket, a végső erkölcsi imperativus az „a másik arca”. Amikor elfogadjuk (befogadjuk) a másik arcát és empátiát érzünk a másik arca iránt (talán legfőképpen a szenvedőarcra igaz), ez elvezet az egész lényünk átalakulásához. Egy erkölcsi követelményt (igényt) hoz létre a szívünkben, ami messzemenően nagyobb kényszerítő erővel bír, mint a Tízparancsolat. Csupán parancsokat adni az embereknek kőtáblákon, nem változtatja meg a szívet. Megacélozhatja az akaratot, de nem lágyítja meg a szívet, míg egy személyes találkozás képes erre. Ehhez hozzátehetjük, ma Karácsonykor Isten Jézusban emberi arcot öltött,amit már látunk, értünk és csodálunk. Sőt tovább megyek, egy emberi arcot már nem csak szeretni lehet, hanem imádni is, ami valóban meg változtatja teljes belső valónkat. Jézus arca ilyen, és nem csak most Karácsonykor, hanem életünk minden napján!
Oly sok keresztény misztikus beszél az isteni arcról, vagy arról, hogy szerelembe esett Jézus arcával. Azt gondolom, hogy Assisi Klára ezért használta olyan gyakran a „tükrözés” képét az írásaiban. Nem fogalmak, elméletek által vagyunk visszatükrözve, hanem arcok által, amelyek örömüket lelik bennünk,megadva nekünk az arcot, amelyet nem tudunk megadni önmagunknak. És,természetesen, a végső és tökéletes tükör, amiben felfedezhetjük teljesen önmagunkat az Isten arca.
Az első visszatükrözés, amelyet a szüleinktől kapunk, különösen is fontos.A neurológia tudománya mára bizonyította, hogy a tekintet az újszülött és az őt szerető gondviselő között „tükör neuronokat” hoz létre, amely segít abban, hogy egy személy együtt érző legyen és empátiával legyen mások iránt is. Sőt, bár egyikünk sem követelhet, vagy várhat el abszolút feltétel nélküli szeretetet egy másik emberi személytől, ezt mégis megtapasztalhatjuk,elérhetjük. Ez segít minket, hogy képesek legyünk elképzelni azt, hogy milyen valójában az Isten, és nyitva tart minket Isten végtelen szeretete számára.
James Finley következőképen fogalmaz:
Amikor Isten kienged minket isteni szívéből ebbe a földi világba, akkor megkeresi azt a helyet, amely leginkább olyan, mint a paradicsomkert, és ez maga az édesanya tekintete. (Csak zárójelben jegyzem meg nem volt véletlen tehát a szeplőtelen fogantatás, Isten előkészítette gyermeke édesanyjának tiszta tekintetét.) A tekintetében az édesanya áttetsző módon szentesíti meg Isten végtelenül szerető tekintetét, amikor az újszülött gyermekének szemébe néz. És amikor pedig az újszülött az anya szemébe néz,akkor Isten szemébe néz, amely az anya szerető tekinteteként testesül meg.
Amikor a szülő és a csecsemő egymásra tekintenek, akkor az agyi tevékenységük megnövekedik, az agyuk egyes részei szó szerint felfénylenek.
Amikor Isten ránk tekint, és mi Istenre tekintünk, Jézus emberi arcára,mindketten felfénylünk. Isten felfénylik annak az örömében, hogy felismerte őt valaki, akit Ő teremtett a saját képére és hasonlatosságára, talán épp ennek a felismerésnek a kedvéért. Számunkra pedig ez a pillanat olyan, mint a hazaérkezés. Ma Karácsonykor, ha Jézus arcába nézünk, nem csak csodálhatjuk őt,nem csak imádhatjuk, hanem egymásra nézve kimondhatjuk, egymáséi vagyunk,hazaértünk, otthon vagyunk!
Áldott Karácsonyt!
fr. Andor György Károly OFM
Vasárnapi Iskola Alapítvány 