Vasárnapi Iskola Alapítvány

Az Advent („jövetel” -t jelentve) az Egyházatyák számára a helyes megnevezése volt annak az évszaknak, amikor a világosság és az élet elhalványodik. Buzdították a hívőket, hogy vonuljanak vissza négy hétre, hogy böjtöljenek, adakozzanak és imádkozzanak – minden módon vessenek le mindent, hogy engedjék a csupasz léleknek felidézni a tudását a sötétségtől való félelme alól, annak az ismeretét, amit Jézus úgy nevezett, hogy „egy a szükséges”: hogy Egy van, aki minden élet forrása, Egy, aki jön, hogy velünk és bennünk legyen a sötétségben és halálban is, sőt főképpen ott. Egy az, aki egy új kezdetet hoz. – Gayle Boss

A karácsony kezd pogány télünnepé válni, amelyet elborítanak a rénszarvasok és játékmackók, írja Raniero Cantalamessa a Pápai ház szónoka A karácsony misztériuma-az öröm ünnepe, című elmélkedéseit összegyűjtő új kötetében. Talán már közhelynek is számít, de a fogyasztás mindenhatósága, pedig ennek nyomán eltörölte ennek az ünnepkörnek az előkészületét is. Nincs várakozás, nincs immár készület, azonnal jönnie kell a beteljesedésnek.

Advent valamikor a várakozás ideje volt, ideje a teljes tudás, a felismerés nélküli reménykedésnek, egy ideje a kiüresedésnek, hogy legyen helye, és el tudjunk telni az Isteni Jelenléttel.

Kedves Krisztust követő Testvérem! Lehet, hogy kicsit azonosulva engedsz a „modernség” kisértésének és már most ajándékokat csomagolsz, különleges vacsorát tervezel és azt, hogy hogyan töltöd majd az időt a családoddal és barátaiddal, de remélem, hogy időt fogsz szakítani arra is, hogy megengedd az Advent sötétjének, hogy jól végezze a munkáját!

„A nem-tudás vagy bizonytalanság egyfajta sötétség, amelyet sok ember elviselhetetlennek talál. Akik bizonyosságot követelnek az élettől, azok ragaszkodni fognak ehhez, még akkor is, ha ez nem felel meg a tényeknek. A logikának és igazságnak semmi köze ehhez. Ha bizonyosságot igényelsz, akkor a saját következtetéseiddel fogod körbevenni magad és elutasítasz vagy figyelmen kívül hagysz minden ezzel ellentétes bizonyítékot.

A hit valódi jelentése teljesen ellentétes ezzel a gondolkodásmóddal. Tökéletes és néha rettenetesen fájdalmas alázattal kell élnünk a valóság színe előtt. Ebben a térben Isten a kutatás lelkületét adja nekünk, egy vágyat a megértésre és a valódi megtérésre. Bizonyos értelemben olyan, mint megtanulni „sötétben látni”. Nem lehetünk biztosak abban, hogy mi van előttünk, de némi idővel és türelemmel a szemünk alkalmazkodik, és meg tudjuk tenni a következő megfelelő lépést.” Írja elmélkedésében Richard Rohr ferences misztikus.

Az Evangélium nem ígér nekünk teljes világosságot. Ha Isten azt akarta volna, hogy cáfolhatatlan bizonyítékunk legyen, akkor Jézus megtestesülése késleltetve lett volna addig, amíg a technológia és a mindent megmagyarázni akaró a tudomány igazolni tudná azt.

Az Írások nem nyújtanak racionális bizonyosságot. Valami sokkal jobbat ajánlanak nekünk, egy teljesen más útját az ismeretnek: egy bensőséges bizalmi viszonyt, egy sötét utazást, ahol magunknak kell felfedeznünk azt a kegyelmet, szeretetet, irgalmat és megbocsátást, amelyek abszolút szükségesek a túléléshez egy bizonytalan világban. Épp csak elégséges világosságra van szükséged ahhoz, hogy tudd, hogy hogyan élj bizonyosság nélkül! Igen, tényleg a hit által üdvözülünk. Akik ilyen módon élnek, azok soha nem hagyják abba a növekedést, nem győzhetők le egy könnyen, bölcsek és együttérzők, és őszintén szólva, izgalmas a környezetükben élni, őket figyelni, tőlük tanulni. Van egy csendes és magabiztos, leginkább hiteles örömük. Az éretlen vallásosság ragaszkodik a bizonyossághoz az út, az élet minden lépésénél és ezért nem lehet igazán boldog.

Ennek nyomán kívánok megküzdött, de boldog adventet és beteljesülése után egy a sötétben is örökké fénylő Boldog Karácsonyt!Szeretettel:

fr. Andor György Károly OFM