Gyanta csak a közigazgatás és vidékfejlesztés illetékesei számára van az Isten háta mögött, jó szándékú ember megtalálja, ha akarja. Ahogyan a magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntesei – a fáradhatatlan újságíró, rádiós riporter Benkei Ildikó segítségével és közreműködésével – megtalálták, hogy az itt élő óvodás és iskolás gyermekekkel való alkalmi foglalkozás révén segítségek nyújtsanak a helybéli pedagógusoknak. Szombaton ismét ellátogattak az alapítvány munkatársai a Fekete-Körös völgyi magyar szórványközösségbe, úgy három-négy hetente van erre lehetőségük, hiszen sok helyen elkel a segítség.
A Vasárnapi Iskola Alapítvány célja hozzájárulni a kisebbségben, szórványban élő magyar gyermekek anyanyelven való tanulásához, képzéséhez, műveléséhez, sok esetben egyáltalán ahhoz, hogy nyelvüket beszélhessék-őrizhessék, identitásukat fejleszthessék, hiszen olyan településekre is rendszeresen eljutnak, ahol intézményes keretek között nem folyik oktatás a kisebbségek nyelvén – az egyik vagy jó esetben mindkét szülő, no és legföljebb a pap szól hozzájuk magyarul.
Gyanta ugyan nincs ilyen rossz helyzetben, mert itt óvoda és elemi iskola is működik magyar nyelven – már csak azért is, mert a falu népe szinte színmagyar –, ám az elvándorlás és elöregedés és számos történelmi-politikai tényező következtében ma már szinte nincs is számottevő ifjúsága a településnek. Egy óvodai csoportra és egy összevont I.-IV. osztályra futja évről évre, hiszen kevés gyermek születik, a nagyobbacskákat pedig már más településekre, városokba kell iskolába járatni, 5-8. osztály például legközelebb a jó hat kilométerre, a Körös túlpartján lévő községközpontban, Feketekápolnán van, de csak román nyelven lehet itt tanulni. A két gyantai pedagógus, Boros Éva és Soós Orsolya nagy odaadással és kitartó hivatástudattal oktatja a rájuk bízott kicsiket, ám a nagyvilágtól kissé elzárt településen elkel az az anyagi, szakmai, módszertani és minden egyéb természetű – beleértve lelki-szellemi – támogatás, amit mások, az erősebbek és tehetősebbek adni tudnak. Akár az önkormányzatról, akár a megyéről, akár a tanfelügyelőségről, akár az egyházról, akár a nemzeti összefogás és nemzetközi szolidaritás önkénteseiről van szó. Mindenikre akad ugyanis többé-kevésbé konzisztens példa.
A Vasárnapi Iskola Alapítvány közvetítésével Gyantán járt Békés megyei pedagógusok legutóbb néhány órás szombat délelőtti foglalkozással tárták szélesebbre a helybéli gyermekek világra nyíló ablakát: karácsonyi témájú vetítéssel népszokásainkról, kézműves-foglalkozással, közös énekléssel, ajándékozással – az adventi alkalomhoz illően. Néhány részletre ezzel kapcsolatban még visszatérünk, mert az effajta vidékjárásnak és törődésnek számos érdekes olyan eleme van, amelyről sokan nem is gondolnánk, hogy egyáltalán létezik.
D. L.
Megjelent 2008 januárjában a Nagyváradon megjelenő Reggel című lapban
Vasárnapi Iskola Alapítvány 