Kedves Barátaim!
Az idei Adventem Isten kegyelméből nagyon nehézzé lett… Így a saját buzdítás írásáról most lemondtam, ám sokat jelentett nekem küzdelmeimben Richard Rohr ferences szerzetes, misztikus elmélkedése az Adventről, Karácsonyról. Ezzel a kis írással kívánok Áldott Ünnepeket, Kegyelmekben gazdag Újesztendőt!
fr. Andor György Károly OFM, kisebb testvér
“Szeretnék megosztani valamit Önökkel, amit – feltételezem – legtöbbjük nem is tud. A kereszténység első 1200 évében a nagy ünnep, magától értetődően, a Húsvét volt, amelyhez a Nagyhét vezetett, a kereszt misztériumán át, egészen Krisztus feltámadásának a megünnepléséig. 1200-as években egy ifjú lépett a színre, Assisi Szent Ferenc, ő úgy érezte, hogy nincs szükségünk arra várni, hogy Isten a kereszt és a feltámadás által szeressen minket. Valójában úgy gondolta, hogy a szeretettel kezdődött (minden) és népszerűsítette azt, amit mi már magától értetődőnek veszünk, mint nagy keresztény ünnepet, a Karácsonyt. A Karácsony csak a 13. században kezdett népszerű lenni, és az én szerzetesrendem, a ferencesek tették azt népszerűvé.
A lényeges megállapítás, amit mondani akarok az a teológiai váltás, amelyre azzal került sor, hogy felismertük azt, hogy ha Isten testté lett, magára öltötte az anyagot, a fizikai testet, az emberséget, akkor a probléma már a legelejétől megoldódott. Ferenc annyira megünnepelte a Karácsonyt, abban az időben, amikor a hét legtöbb napján böjtöltünk, azt mondta: „Karácsony napján még a falaknak is húst kellene enniük.” Ilyen szenvedélyessé vált a Karácsonyt illetően. Azt mondta „Minden fát fényekkel kellene díszíteni, hogy megmutassák azt, hogy mindenképpen fénnyel vannak eltelve.” És pontosan ezt tesszük 800 évvel később is. De jusson eszünkbe, hogy amikor Adventről beszélünk, vagy várjuk a Karácsonyt, vagy előkészülünk Karácsonyra, nem csupán arról beszélünk, hogy egy kis gyermek-Jézus megszületésére várunk. Hiszen ez már megtörtént 2000 éve.
Valójában az Egyetemes Krisztust üdvözöljük, a Kozmikus Krisztust, a Krisztust, aki örökre megszületik az emberi lélekben és a történelemben. Higgyék el nekem, hogy helyet kell ennek a csodának készítenünk, mivel épp most „nincs hely a szálláson” egy ilyen misztérium számára. A dolgokat eléggé a maguk fizikai voltában, az anyagiságukban látjuk, de nem látjuk a rajtuk átragyogó fényt. Nem látjuk a meg-testesült lelket (szellemet) amely el van rejtve minden anyagi dolog belsejében. Engedjenek meg még egy megjegyzést: mivel mi – bár Ferenc egy csoda-művelő volt itt a szemünk fel-nyitásában – a nyugati egyház része vagyunk.
A keleti egyházban, – amelyet itt az USA-ban és Nyugat-Európában nem nagyon ismerünk – nagyon világossá tették, hogy a megtestesülés egy egyetemes elv. Nem csak arról szólt, hogy Isten Jézussá vált, hanem arról is, hogy Isten igent mondott az anyagi világra. Isten igent mondott a testi mivoltára. Ők egyetemes értelemben értették a megtestesülés misztériumát, és ezért van az, hogy te és én, úgy gondolom, még mindig csak előkészülünk erre.
Ez az örök Advent. Mindig Advent van. Mindig várjuk, hogy meglássuk a lelket megmutatni önmagát az anyagon keresztül. Mindig várunk az anyagra, hogy egy új megjelenésformává váljon, amelyben a lélek kinyilvánul. Valahányszor ez meg-történik, Karácsonyt ünnepelsz.
Így számomra eléggé logikus, hogy a Karácsony vált a nagy megünnepelendő Ünnepévé a keresztényeknek, mivel alapjában azt mondja, hogy jó dolog embernek lenni, jó dolog ezen a földön lenni, jó dolog (fizikai) testnek lenni, jó dolog, hogy vannak érzelmeink, jó dolog, hogy van nemi identitásunk. Nem kell szégyenkeznünk ezek közül egyik miatt sem. Ez az, amit szeret az Isten. Áldott Karácsonyt kívánok!”
Megjegyzés: Az angolból való fordítás nyers, itt-ott suta, egy videó üzenet átirata, de remélem a lényeg Nektek is átjön.
Vasárnapi Iskola Alapítvány 