Ez a kirándulás ismét – 2018-ban Rahó, Európa középpontja, Técső, Huszt, Tiszaújlak volt az útirányunk – megerősített bennünket abban az elhatározásunkban, hogy a gyerekeket meg kell ismertetni a szűkebb környezetükkel, Kárpátalja gyönyörűségeivel. A gyönyörűség fogalomkörébe beletartoznak mind a természeti és mind az épített értékei ennek a vidéknek, országuknak. Természetesen nem elhanyagolandó a megvalósításhoz szükséges objektív és szubjektív feltételek előteremtése. Az anyagi részét a Vasárnapi Iskola Alapítvány biztosította, melyet pályázat útján nyertünk el.
Kovászóról, az iskola elől indultunk reggel 7 órakor 33 tanulóval és 8 felnőttel, akik között volt az intézmény igazgatónője, a helyi Vasárnapi Iskola vezetője, három kolléganő és egy szülő, valamint csapatunk képviselői.
Első úticélunk Munkács vára volt. A városhoz közeledve már messziről lehet látni a település fölött magasan kiemelkedő várat, melyet a felnőttek és a gyerekek egyaránt izgatottan lestek a busz ablakából. Egy helyi idegenvezető segítségével jártuk be a várat, ismertük meg a történetét, valamint a magyar történelem egy részét és jeles személyiségeit. A gyerekek érdeklődését felcsigázva és megtartva kalauzolta az idegenvezető a csapatot, akik élvezettel hallgatták az érdekes, valós vagy a szájhagyomány után fennmaradt mesés történeteket. Úgy véljük, hogy sok ismerettel gazdagodva jöttünk ki a várkapun.
Újabb vár várt ránk. Ungvárra közeledve kiosztottuk a Mátészalkáról hozott tízórait, mely egy helyi specialitás: édes, sajtos, foszlós perec.
A munkácsihoz hasonlóan ez a vár is szépen felújítva, gondozottan várja a látogatókat. Örömmel tapasztaltuk, hogy magyar nyelven is olvashatóak a történelmi hivatkozások, ismertetők a termekben és a tárlókban. Nagyon igényes és esztétikus a Magyar Kormány által berendezett két szoba. Erre az egyik várbeli munkatárs hívta fel a figyelmünket. A diákokat különösen érdekelte az ősmagyar viselet, a korona, valamint Kárpátalja élővilága.
A vár szomszédságában kialakított skanzenbe vitt az utunk, ahol Kárpátalja különböző területeiről, falvaiból áttelepített lakóházakat, portákat láthattunk, illetve járhattunk be. Ez mindenki számára lenyűgöző élmény volt. A falusi gyerekeknek is meglepő volt a korábban élők egyszerű, szegényes életvitele, lakókörnyezete. Úgy véljük, hogy a helyes értékrendjük kialakulásához a skanzeni élmények segítségül szolgálnak majd. Itt is fegyelmezetten, érdeklődve követték az idegenvezetőt.
Ungvárhoz közel, Ráton ebédeltettük meg a csapatot. A gyereksereg a finom ebéd után erőre kapva az étterem melletti játszótéren kipróbált minden most divatos „kínzóeszközt”, és játékos feladatok megoldásával versengtek az apró ajándékokért. Örömmel tapasztaltuk, hogy élményekkel feltöltődve, jó kedvvel, vidáman, felszabadultan szálltak fel a buszra, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hazáig kitartó közös éneklés.
Tartalmi, erkölcsi, érzelmi aspektusból nézve egyértelműen pozitívnak bizonyult ez az egynapos kirándulás, látva a gyerekek érdeklődését, hangulatát és köszönetnyilvánítását.
A felnőttek önként és lelkesen vállalták az egész napi felügyeletet a tanulók körül. Köszönjük a segítségüket, ők pedig köszönik a Vasárnapi Iskola Alapítványnak a kirándulás anyagi fedezetét.
A technikai oldal több gondot okozott. A kinti kolléganő – Cséke Ilona – nélkül nem tudtuk volna megszervezni ezt a kirándulást. Ő rendezte a buszt, az ebédet, az üdítőitalokat, és a végén a számlákat, a busz menetlevelét. A határ, valóban határt jelent ezekben az esetekben.
Szabóné Zsoldos Valéria és Tóth Istvánné
Vasárnapi Iskola Alapítvány 