Már bizonyára untátok, hogy békéscsabai csapatunk évek óta arról tudott beszámolni, hogy helyi tisztelendő és tanító nélkül nem igazán tudjuk összetartani a bélfenyéri gyerekeket. Ráadásul a kicsik megnőttek, középiskolások lettek, már nem igazán tudtuk lekötni őket. Mióta Kiss Márton atyát az Éradony, Érkeserű, Érmellék települések ellátására rendelték át, nem tudtunk olyan kapcsolatban maradni, mint azelőtt.
Így hát, gondoltunk egy nagyot, és október közepén ketten a férjemmel elindultunk Éradonyba. A tisztelendő úr Nagyváradtól kísért bennünket, mivel teljesen ismeretlen tájon haladtunk végig. Az érkeserűi lakosság nagy része cigány, mélyszegénységben él. Itt próbálnak lelkes segítők közösségi teret kialakítani a gyerekeknek. Gyönyörű temploma megérdemli a csodálatot.
Ezután érkeztünk Éradonyba, ahol kellemes meglepetés volt az új közművelődési ház, a barátságos tanító nénik és a segítők kedvessége. Megismerkedtünk a gyerekekkel és egy kis megvendégelést tartottunk az általunk vitt és az ottani süteményekből.
Sajnos ott is a vírus határozza meg a hétköznapokat. A decemberi anyagból elkészült alkotásokról Lea tanító néni küldött képeket. Tekintve, hogy a gyerekek is kevesen jártak iskolába, a művek száma is kevesebb.
Úgy gondoljuk, most itt lesz ránk jobban szükség, nagyobb lehetőségek is kínálkoznak az együttműködésre. Reméljük, a kapcsolat az éradonyi gyerekek és köztünk a pandémia utáni helyzetben elmélyül és sok élményben, közös programban lesz részünk.
Kovácsné Szatyin Ildikó
Vasárnapi Iskola Alapítvány 