Nagy örömmel számolok be arról, hogy több, mint egy év csomagküldés után végre valahára létrejött a személyes találkozás a szesztai és a komaróci gyerekekkel.
Parti Tibor lelkész azonnal vevő volt az ötletemre, hogy a húsvéti foglalkozás legyen élőben. Erre a komaróci gyülekezeti házban került sor tegnap, a virágvasárnap előtti szombaton.
Elmondhatatlan az érzés, ami újra megérintett. Ugyanazt a várakozást, tiszteletet tapasztaltuk a férjemmel együtt, amit Debrődön már megszoktunk. A mosolyokat ugyan a maszktól kevésbé láttuk, de a szemek csillogtak, s bár kissé megilletődötten, de kedvesen elegyedtek szóba velünk a gyerekek. Hosszasan beszélgettünk az Erdélyből származó tiszteletessel is, s már az általa szervezendő nyári táborukban is számít rám.
A bibliai történeten túl meséltem a gyerekeknek a húsvéti hagyományokról, szokásokról. Ezekhez kapcsolódóan énekeltem nekik, de a daltanítás egyelőre nem jött össze, ugyanis annyira – érthetően – még nem tudtak feloldódni. Várható volt, hogy a legnagyobb sikere a kézműves foglalkozásnak lesz. Húsvéti asztali dekorációt, üdvözlőlapot készítettek. Megörültek nagyon a csokinyuszinak, és az apró húsvéti figuráknak, amelyeket ajándékba kaptak.
A foglalkozást két tavaszi verssel zártam (József A.: Tavasz van! Gyönyörű! és Devecseri Gábor: Tavaszhívogató) a magyar költészet napja alkalmából.
Makranczi Sándorné
Vasárnapi Iskola Alapítvány 